Varnus Xavér és a Talamba Ütőegyüttes BACH – JAZZ CROSSOVER

„Abban a világban, ahol túl sokáig csakis a beszűkült képzeletű, szerény tehetségű, rossz technikájú orgonisták uralták a mezőnyt, a 22 esztendős Varnus Xaver, ki túlárad mind tehetség dolgában, mind virtuozitásban, mind pedig képzelőerejének gazdagságában, gyorsan rajongókra fog lelni.” Ezeket a prófétikus sorokat 1986. augusztus 20-án írta le a hírneves észak-amerikai zenekritikus, Arthur Kaptainis a Montreal Gazette hasábjain. Mintha csak erre válaszolt volna egy kritikájában húsz esztendővel később Fáy Miklós, a Népszabadság kritikusa: „Xaver tud beszélni az emberek nyelvén, elérte, hogy a koncertjeire ezrek legyenek kíváncsiak, ha van valaki, aki vonzóvá tudja tenni a klasszikus muzsikát, akkor ő az. Orgonálni tud, művelt is…minden szempontból modern figura, aki személyével tudja bizonyítani, hogy Bachot nem csak az Élet vesztesei hallgatnak, akik mindenről lecsúsztak, és cserébe valami titkos körben bizonygatják maguknak és egymásnak, hogy azért ez az igazi, nem pedig a csalóka látszat.”

Sok minden történt azóta, hogy a 13 éves Varnus Xaver élete első hangversenyét adta az Üllői és az Ecseri út sarkán álló Szent Kereszt templomban. Kistétényi Melinda, Lehotka Gábor és Kárpáti József ifjú növendéke 17 évesen szökött Párizsba, hogy Pierre Cochereau-tól, a Notre Dame orgonistájától tanuljon. Aztán jött választott hazája, Kanada, ahol elindult pályafutása. Volt olyan esztendő, amikor 130 koncertet adott. 1989-ban tért vissza Magyarországra. Első, Mátyás-templombeli hangversenye óta rock-együttesek rajongótáboraira emlékeztető tömegek járnak koncertjeire. Nevéhez fűződik a zenetörténet első négyszeres platina orgonalemeze, amelyet Talamba Ütőegyüttes közreműködésével a Művészetek Palotájának nagyorgonáján rögzített a SONY. Rengetegen rajonganak érte és sokan támadják. Mert Leonard Bernsteinhez hasonlóan sajátos műfajt teremtett, határokat tört át, zenei tabukat döntögetett.

A műfajteremtő orgonavirtuóz és a világ legkeresettebb jazzmuzsikusának számító francia zongorista, Jacques Loussier 2009. áprilisában egyetlen napon két teltházas koncerten szólaltatta meg a Művészetek Palotájában Bach legnagyobb műveit, így többek között a híres d-moll toccata és fúgát, mozaikszerűen illesztve össze az eredeti, bachi zenei szövetet, és az arra rögtönzött jazz-betéteket. Ezen a koncerten mutatkozott be játékával a francia mester előtt a Talamba Ütőegyüttes is, akik Loussier immáron klasszikussá vált Bach-improvizációit adták elő Varnus Xaverral. Jacques Loussier a koncert után csak annyit mondott mosolyogva: „Jobbak, mint az eredetiek.” Így határozta el Varnus Xaver, hogy a 2009-es nyári szezon koncertjeit a Bachot jazzel keverő crossover műfajának szenteli, és ezen a turnén játszik először a világ legnagyobb hordozható koncertorgonáján, a Rogers Trilliumon is, amely hangzásában és technikai tökéletességében felülmúlhatatlan.

A világ sok százezer orgonarajongója nevében fogalmazta meg egy Varnus Xaverról készült portréfilmben Faludy György, a költőfejedelem: „Vele nem csak az orgonazenét szerettem meg, hanem azt is, hogy az ember nagyon örül az életnek, amikor a zenéjét hallgatja. Hogy egy magasabb szintre viszi az embert. Hogy az ember hallgatja őt, és közben úgy érzi: az Élet örökké tart, és nagyon édes. Pedig az Élet nem tart örökké, és nem is nagyon édes.”