Savaria Szimfonikus Zenekar

Még manapság is különlegességnek számít a női karmester a szimfonikus zenekarok élén, holott az elmúlt évtizedekben a világ számos pontján arattak nagy sikereket a gyengébb nem képviselői ezen a poszton is.

Hermine Pack, aki hegedű, kamarazene és karmester szakon szerzett diplomát, közép-Európa számos zenekarával lépett föl, elnyerte többek között „Az év zeneművésze” kitüntetést alsó-Ausztriában, saját zenei fesztivált igazgat, és tanít a grazi Zeneművészeti Egyetemen. Magyarországon már több ízben vendégszerepelt, legutóbbi sikerét 2011-ben Mahler 4. szimfóniájának vezénylésével aratta.

Műsorát Csajkovszkij legnépszerűbb zenekari műveiből állította össze. Az Olasz capricciót a szerző 1879-es itáliai utazása inspirálta. A kaszárnyából kiszűrődő katonai szignált nápolyi népdalokra emlékeztető dallamok követik, míg egy elsöprő lendületű tarantella zárja a rendkívül hatásos és kedvelt darabot.

Az ötödik szimfónia Csajkovszkij leggyakrabban játszott kompozíciója. A négy tételen végigvonuló alaptéma a tételek különböző hangulatának megfelelően csodálatos gazdagságban és változatosságban jelenik meg. A mű indításáról maga Csajkovszkij a következőképpen ír: „Teljes meghajlás a sors, illetve a végzet kifürkészhetetlen parancsa előtt.” A bevezetés sötéten merengő, titokzatos hangulatát Allegro induló-téma követi, mely fájdalmasan tragikus sóhaj-szerű ellentét-párjával váltakozva jelenik meg az első tétel során. Egyszerű, békés, panaszos dallammal indul a kürt szólóján, mélyvonósok kísérete fölött a második tétel, mely szenvedélyes fokozással éri el tetőpontját. A harmadik tétel idilli hangulatú keringő, a zárótétel pedig egy fényes induló, mely harcias száguldással érkezik el a szimfónia diadalmas befejező fanfárjáig.

A mű 1888-as szentpétervári ősbemutatója óriási közönségsikert aratott, és az ötödik szimfónia diadalútja azóta is tart a világ összes hangversenytermében.

Műsor

Csajkovszkij est Hermine Pack-kal

P. I. Csajkovszkij: Olasz capriccio
P. I. Csajkovszkij: V. szimfónia